We’ve noticed you might be viewing our website from a different location. Visit your regional site for more relevant information and pricing.

Karibi élmények

Milyen volt a Bahamákon?

„Örökre ott hagytam a lelkem egy darabját”- beszélgetés Puklér Martinnal, aki a Bahamákon szerette meg igazán a szakmáját

A 22 éves Martin 2019 nyarán jelentkezett a Resort Leaders Caribbean programra, hogy a szakácsiskola elvégzése és az itthon szerzett értékes tapasztalatok után egy nemzetközileg elismert karibi szálloda konyháján is kipróbálhassa magát. Habár a Karib-térség egyedi klímája és hangulata már az érkezés pillanatában magával ragadta, olyan élményben volt része a Bahamákon, amire nem is számított: végre ráérzett szakmája igazi ízére, és alig várja, hogy a világ különböző pontjain a megszerzett tudását kamatoztathassa.

Külföldi szakmai gyakorlat nem csak diákoknak

Hogyan kerültél a Sandals Royal Bahamian szálloda konyhájára? Miért vágtál bele a Resort Leaders programjába?

Több barátom és ismerősöm csatlakozott korábban a Camp Leaders programhoz, ők szóltak nekem, hogy nézzem meg a Resort Leaders ajánlatait is, mert nem csak amerikai táborokban van lehetőség dolgozni. Rögtön láttam, hogy a Karibi programot pont nekem találták ki, ráadásul a suli elvégzése után nem gondoltam, hogy olyan külföldi gyakorlati helyet találhatok, ami nem csak diákok számára érhető el. Itthon már aktívan dolgoztam a szakmámban, de a nemzetközi gasztronómiában is szerettem volna fejleszteni magam, vonzott a gondolat, hogy új ízeket, technikákat ismerhetek meg. Szerettem volna jobban megtanulni angolul, világot akartam látni, más kultúráktól tanulni, és jobban megérteni más országból érkező vendégek igényeit.

Milyen tapasztalatokat szereztél a gyakornoki idő alatt?

A nassaui Sandals Royal Bahamian-ben töltött 6 hónap alatt lehetőségem volt a szálloda tíz nemzetközi éttermében, főkonyháján és a cukrászüzemében is dolgozni, amelyekben minden állomást sikeresen teljesítettem. Ezáltal megismerkedhettem minden konyha étlapjával az előkészítésektől kezdve az előételekig és desszertekig, illetve a grillen és a tálalóban is kipróbálhattam magam. Az volt igazán érdekes, hogy korábbi várakozásaimmal ellentétben nem a legmodernebb konyhai technológiákat gyakorolhattam, hanem inkább a régimódi főzési- és sütési technikákat. Minden étteremben tanultam valami újat, egy kicsit másféle megvalósítást és elgondolást, mint amit eddig tapasztaltam, főleg itthon, Magyarországon.

Nagyon sokat jelentett a séfek segítőkészsége, hogy motiváltak és megtanították szeretni a szakmámat, ami az ezt megelőző években nem minden esetben sikerült. Ez a multikulturális konyhai csapat, amelynek tagjai a világ különböző részeiről származnak (Jamaika, Fülöp-szigetek, Burma, India, Egyesült Királyság) megtanították, hogyan is kell igazán szeretni és művelni a vendéglátást.

Mindezzel együtt jól jött, hogy volt már tapasztalatom a konyhai munkában, mivel a Bahamákon teljesen mások a viszonyok, mint itthon. Sokszor előfordult például, hogy még a serpenyőket is vadászni kellett szervíz közben, mert nem volt annyi, amennyire szükség lett volna, de azokat a gépeket sem lehetett feltétlenül megtalálni, amelyek egy európai, modern konyhából nem hiányozhatnak. Ezeket a körülményeket soha nem értékeltem negatívumként, minden nap új kihívásokat tartogatott és rengeteget fejlődtem ezekben a hónapokban.

A szálloda tíz éttermében találkoztam többek között olasz, francia, japán és karibi ízekkel, ételekkel, technikákkal, óriási lehetőséget kaptam, hogy még jobb legyek.

Mennyire tudtad felvenni a karibi ritmust? Könnyű volt beilleszkedni?

Az élet a Bahamákon könnyed és vidám, de annyira más, mint az európai kultúra, hogy nagyon nehéz szavakkal visszaadni és elmesélni. Amikor leszállt a gépem és kiléptem a repülőtérről, azonnal kulturális sokkot kaptam. A levegő illatától, páratartalmától és attól a hihetetlen melegtől, ami nyáron uralkodik a Bahamákon. Ezt elég nehéz volt megszokni a kezdeti időszakban. Nagyon elfogadónak és nyitottnak kellett lennem ahhoz, hogy igazán megismerjem ezt az új világot és felvegyem a helyiek ritmusát. A Bahamákon a lakosság 80%-a színesbőrű, és bár ez nem okozott problémát, azért elég szokatlan volt, hogy egy 200 fős konyhai csapatban csak én voltam fehérbőrű. Rossz tapasztalatom viszont egyáltalán nem, és furcsa is talán csak pár napig volt, mivel az emberek nagyon nyitottak és végtelenül barátságosak. Egy pillanatra sem éreztem, hogy bármiben más lennék, mint ők, úgy kezeltek, mintha mindig is ott éltem volna köztük.

Az utcán ismeretlen emberek köszöntek rám, kérdezték, hogy milyen napom van, vagy csak szimplán mosolyogtak. Az első hét még teljesen sokkolt, mégis egyszerű volt a beilleszkedés, mivel körülöttem mindenki jó szívvel segített mindenben. Gyorsan találtam barátokat, velük a mai napig tartom a kapcsolatot.

Nehézséget főleg azok a dolgok okoztak, amiket itthon teljesen természetesnek tekintünk: a boltok nagyon drágák, mivel a szálloda egy szigeten van, ahová nem olcsó beszállítani a termékeket. Ezáltal sok megszokott, korábban egyáltalán nem is értékelt alap kellékről kellett lemondanom, ez elég nehéz volt. Nem iható a csapvíz, 1 dollár egy alma, nem olyan a választék és a minőség, mint az itthoni boltokban és még sorolhatnám. Minden nehézségért kárpótolt azonban a sziget szépsége és lehetőségei. Az óceán, a pálmafák, a naplementék, a város… aki egyszer fel tudja venni és be tudja fogadni a hely életérzését és ritmusát, örökre ott fogja hagyni a lelkének egy darabját.

Szállodai szakmai gyakorlat

Milyen szakmai céljaid és terveid vannak a jövőre nézve?

Jelenleg a vízuminterjú időpontját várom, mivel lehetőséget kaptam a Resort Leaderstől, hogy egy évig Amerikában, a nyugat-virginiai Greenbrier Hotelben folytassam a szakmai fejlődésem. Miután elvégeztem az amerikai programot, a mestervizsgámat szeretném megszerezni és a lehető legtöbbet megtudni a gasztronómiáról. Imádom, amit csinálok, és nagyon szerencsésnek érzem magam!

Martin
Resort Leaders Caribbean
Karibi szakmai gyakorlat vélemény